Lázár Antal – Egy évtizedeken és stíluskorszakokon átívelő koherens építészpálya

A Fehér köpeny & rajzasztal hetedik eseményén Lázár Antal építész életművével ismerkedhettek mindazok az érdeklődők, akik eljöttek, és ismét megtöltötték a Lechner Tudásközpont előadótermét. Azzal a tartalmas és sokszínű életművel, aminek még áttekintése sem fért bele a másfél órás beszélgetésbe.

Ez az életmű úgy tartalmas és sokszínű, hogy eközben mégis koherens egységet mutat a hatvanas évektől egészen máig. Bár az építészetkritikusok, szakújságírók számtalan különböző stíluskorszakkal hozták összefüggésbe, az életpálya eltérő állomásain készült épületekben tükröződő gondolatok újra meg újra, olykor nyíltan, máskor búvópatakként törnek a felszínre.

Hogy mi az összekötő szál például az első elismert épület, a Reimholz Péterrel együtt tervezett és Ybl Miklós-díjjal elismert, hetvenes évek elején készült budapesti Domus Áruház, valamint a közel fél évszázaddal később felépült BME Q épület közt? Szerkezeti sémájuk, amely mindkét esetben szilárd, tömör épületmagok közé befüggesztett, különlegesen nagy fesztávolságú tartókra épül: a Domusnál a három betonmagban elhelyezett kiszolgálóblokk közé feszülnek be a tartók, flexibilisen használható eladótereket alkotva; a műegyetemi épület két oktatási szárnya közé akasztott gerendák az előadótermek gubóját hordják, míg alattuk letámasztás nélküli aulatér nyílik a Dunára.

Az új tanulmányi épület telke amúgy sem volt ismeretlen Lázár számára: az 1996-ra Béccsel közösen tervezett budapesti világkiállítás fő helyszíne lett volna a Lágymányos. A városrendezési tervpályázaton Lázár második díjat nyert Nagy Béla várostervezővel, a brit Richard Rogers-szel, valamint a világ egyik legnagyobb mérnökirodájával, az OVE Aruppal közösen készített pályaművével.

A meghiúsult EXPO számára felparcellázott telken később folytatódtak a Műegyetem és az ELTE bővítési munkálatai: a két intézmény számára közösen készülő sportcsarnok tervpályázatát Lázár Antal és dr. Magyar Péter nyerte. Együttműködésük különleges volt: az internet elterjedése előtt Lázár, s az USÁ-ban élő Magyar telefaxon küldözgette egymásnak a vázlatrajzokat. A gondolataik folyamatos cseréje nyomán kibontakozó terv abban is különleges volt, hogy betartotta a szabályozás által előírt magas zöldfelületi arányt, s az épületegyüttes jelentős részét a föld alá tervezték. A csarnok szerkezete és külső burka elkészült, majd az Országgyűlés úgy döntött, hogy a prioritás az oktatási tevékenységnek helyt adó épületeket illeti. A Tüskecsarnok csaknem két évtizedig állt üresen és félkészen, szomorú jelképévé válva a derékba tört álmoknak, míg a 2010-es évek közepén a regnáló hatalom végre felismerte, hogy milyen értelmetlen pazarlása az amúgy sem bő erőforrásoknak, ha hagyják tovább pusztulni a félkész épületet, így 20 évvel az első kapavágások után végre beköltözhettek a sportolók a befejezett sportcsarnokba.

A BME lágymányosi épületei egyébként is fordulatos történetet mesélnek az egyetem fejlődéséről: az I épület helyére eredetileg Turányi Gábor tervezett új oktatási épületet az Építészmérnöki kar számára, amely az 1996-ra tervezett EXPO pavilonjaként is funkcionált volna ideiglenesen; már le volt alapozva, amikor lefújták az építését. Később Finta Józsefnek és társainak a meglévő alapokat figyelembe véve kellett megterveznie az Informatikai kar új oktatási épületét erre a telekre. Az Építészmérnöki kar számára ekkor már a szomszédos telket szánták, ide készültek Lázár Antal tervei. Csakhogy az Építészmérnöki kar tanácsa úgy döntött, hogy a K épület által megtestesített hagyomány folytonossága fontosabb, mint a korszerű környezet, így az újabb épületbe is az Informatikai kar költözött be, megosztozva rajta a Gazdaság- és Társadalomtudományi Karral. Az informatikusok két épülete közt eredetileg híd is épült volna, az újabb ház pedig a Q betűjelet kapta, hogy a kettő együtt kirajzolja a bennük folyó tevékenység fő paraméterét: az IQ-t.

Akár a Domust vagy a Lágymányosra tervezett egyetemi épületeket tekintjük azonban, akár a közéjük ékelődő évtizedek bármelyik másik tervét és házát, Lázár Antal művein átviláglik az a fegyelmezett, racionális, kompromisszummentes építészeti gondolkodás, amelyet az első munkahely, az IPARTERV, s az ott dolgozó mesterek, Szendrői Jenő, Gulyás Zoltán, Rimanóczy Jenő, Arnóth Lajos és társaik mellett sajátított el Lázár tanár úr. Ahogy korábbi vendégeink beszámolóiból, úgy a tegnap esti beszélgetésből is kiviláglott, milyen meghatározó szellemi műhely, s egész életpályára szóló indítólöketet adó inkubátor volt még a hetvenes években is a legendás tervezőintézet.

Ahogy eddig, a későbbi Fehér köpeny & rajzasztal beszélgetéseken is azt a közeget szeretnénk megvilágítani a szemtanúk visszaemlékezései által, amely az államszocializmus tervgazdasága és központosított tervezőintézeti világa mellett is képes volt az egész életen át meghatározó mester-tanítvány kapcsolat felépítésére és a tudás átadására. Az IPARTERV mellett a KÖZTI-ben, a LAKÓTERV-ben, az ÁÉTV-ben és az összes többi meghatározó műhelyben.

Képek forrása: Lechner Tudásközpont / Kis Ádám